eccer megcsináltam a tündérnek a mese igenrövid verzióját zenével, most ujra feltettem ra a szoveget, de nem kell tul sokat varni, meg mindig nem tudok enekelni.
itt le lehet tölteni
vagy itt meghallgatni a lejatszoval: {audio}http://zoldi.ejszarny.hu/downloads/zoldi-tundermese_2.mp3{/audio}

aztan ezzel azt hiszem vege is.

ma Gyönyörûségem ért elõbb álmaik játszóterére... már ringatta magát, mire a farkas odaért...
aztán megint megtörtént a csoda... édes volt, jó... csak lebegni egymáshoz érve...talán egymástól...
elveszni egészen az  álommesében

... pillanatok...szikrák...álom...

-mit fognak szólni, ha én megmondom h hiszek a szerelemben, és téged szeretlek? biztosan nem értik meg, és otthagynak, én pedig egyedül maradok...  - kérdezte Gyönyörûségem.
- nem mindegy? - válaszolt a farkas - kit veszítesz el? aki nem ismer? akit nem érdekelnek az álmaid, csak terel, amerre szeretné, hogy menjél? mondd édes, nem akkor vagy egyedül igazán, ha a szerelmedet, az álmaidat veszíted el?

csak néztek, néztek egymásra... lebegtek...és a nyári éjszaka felragyogott a hópelyhek között...
érintés...ölelés...simogatás... mintha a nem is a bõrük, a lelkük bújt volna egymáshoz...
Gyönyörûségemben örvényleni kezdett minden... a béke, a boldogság, az álmok... és mindaz, amiben eddig élt, a magány, amit kötelezõnek hitt, a kötõdés, amirõl mindig meg tudta magyarázni h nem lehet több, de mégis akarta hinni hogy változik...




eszébe jutott mit súgott múltkor egy kósza, fáradt, avar felé hulló falevél:
... te nem hiszed el, mert egész másban élsz évek óta, de az élet igazi szépségét, könnyedségét  vagy lazaságát pont az apró dolgok adják, egy-egy mosoly, apró  figyelmesség, csokit vagy virágot találni, elmosolyodni-összemosolyogni egy-egy szón, vagy  kedves gesztuson-mozdulaton. nem ciki napokig készülni valamire, amirõl tudod  hogy örülni fog neki akit szeretsz, vagy befutni ide-oda hogy kedveskedjek kicsit. szerintem te is más ember lennél, lazább, felszabadultabb, több jóérzéssel és önbecsüléssel, ha az elmúlt években is lett volna valaki akinek számít egy-egy mosolyod, vagy az hogy mit gondolsz-érzel...  szóval szerintem a boldogság valahol a sok-sok kis mosolyban rejlik, es akinek nem fontos a másik mosolya, az talán sohasem találhatja meg...

aztán egy vers is, amit a farkas hangján suttogott  aki álmodta a mesét...
... vagy talán az lenne a legjobb ha a farkas végre
lezuhanna végleg
én meg vele tartanék
hiszen én találtam, bennem élt...
messze-messze mélyre
ahol senki el nem érne,
es lenne nekem álom,
ahogy eltûnnék a határon
farkasszivvel zuhanva a földre
aztan csak heverve összetörve
es ahogy szállna belõlem a lélek
egy szellõvel még megsimogatnálak téged
lágy érintéssel, hûvös bársonyos,
es neked adnám azt az egyetlen csillagot.

... csendes cseppekben hullott, aztán áradva ölelt az éjszaka ...

a farkas õszülni kezdett... egyre több lett a deres szál és a ránc homlokán...
- tudod, az élet sokkal egyszerûbb, mint gondolod... csak pillanatokban, apró kedvességnyi mosolyokban lakik a boldogság...emlékszel...?

Gyönyörûségem csak nézett, nézett a farkas szemébe, és magát látta... tisztán, szerelmesen, õszintén, amilyen a lelke mélyén volt, ha éppen mert igazán élni... szirmot bontott egy könnycsepp a szemében és utazni kezdett... aztán még egy...és még egy...  mintha a végtelen béke érintené, a sírás úgy ringatta mintha isten tengere volna...

- itt vagyok édes -suttogta a farkas. Gyönyörûségem úgy bújt hozzá, amire nincs szó... olyan õszintén, annyira vágyva a szeretetre...

-ha nem vagyok veled hiányzik valami, nem tudom mi, de hiába akarom elfelejteni... veled akarok élni, mert veled tudok boldog lenni - gondolta Gyönyörûdégem. Aztán mégis elfordult
- mennem kell - mondta könnyes szemmel.

a farkas zuhani kezdett ahogy elengedte... zuhanás közben még visszanézett... a hangja a tündér szívében szólalt meg...
- neked adom a csillagot, szerelmem... nézd, ott ragyog... fényesen, soha el nem múlóan... amikor nem látod, mert vagy a felhõk, vagy a nappal takarja el éppen, akkor is ott van, puhán, kristály-fényesen, és neked izzik az éj bársonyán... abban a csillagban én vagyok veled, az álmaid, minden ami a szívedben igazán te vagy...
nézd csak azt a csillagot, csillagom, a tiéd...  és mint egy tündér szíve...
 szerelmes, ettõl igazán szabad...
 

ooooo, volt itten egy rovidke folytatas arrol h esetleg jo lenne a farkassal egyutt belecsapodni mar a foldbe, de lecserelem erre a szovegre, mert valaki aki nagyon hasonlit a mesebeli gyonyorusegemre azt hiszem nem szeretne itt latni. es ize, asszem ezugyben picit mostan egyelore teljesitem ezt, mivel vegulis tevekeny szerepet vallalt a farkasra hato eroteljes gravitacio kialakitasaban. nadeviszont hamar farkas, akkor mondjuk megmutatom (talan neki is) milyen az ejszakaban zuhano farkas szive amikor gyonyorusegem ranez...

a szél hidegen rohant a fák között, peregni kezdtek az esõtõl nyirkos falevelek. és mintha minden levél üzenet lett volna, a farkas elé hullottak… nézte nézte a leveleket, igazi csókokról szóltak, kedves pillanatokról, ölelésekrõl és éjszakákról, amik sohasem múlnak el, mintha a levelek a Gyönyörûségemben mélyen elbújt tündér sóhajai lettek volna: még létezem, ne mondj le rólam…
esõcseppek ezek, vagy tündérkönnyek?
belekapott megint a szél… hát soha nem ér véget ez a zuhanás? – gondolta és suhant tovabb a fekete mélység felé…

hááát... volt nemrég egy kepeslapos-monddeles hírlevél megint, tudjátok, ajánló a mostanában készülõ oldalakrol, egy kis reklám a végén, és a szokásos személyes pár sor, meg ezuttal, egy kis kép rólam, h tudjátok ki az a barom, akitõl a hírlevél jön. és tök furcsa, de jött 150nél több levél, a többsége nagyon kedves... és köszönöm, hihetetlen újra átélni azt, hogy az akitõl szeretetet várna az ember, az le sem szarja, ti meg erõt adtok... idéznék pár levélbõl, mert tényleg jól esett, és talán feltöltõdök picit ahogy így ujraolvasom õket. és nagyon sokan elmesélték velük mi történik, remélem nekik is szereztek egy pár perc jóérzést a válaszok...

az egyik legmeglepõbbõl:
"Hát ez aranyos! Bár elsõre lila gõzöm sem volt, mi a csuda akar lenni ez a levél... se nem reklám, se nem levél, személyes is, meg nem is... Aztán leesett! A Te verseddel szerelmivallott és kívánt boldog karácsonyt anno egy kedves frissen megismert férfi... ... Azóta eltelt pár hónap, de a versre még emlékszem. Nagyon tetszett! ... Lehet, hogy lopok tõled egy ötletet. Majd keresgélek az oldaladon, ebben biztos lehetsz. Ez a kép is ... van is meg nincs is... na nem mintha nem tetszene, ami van..."
aud***

"Most olvastam iwiwedet. Azt írod:
"tudom mit akarok és tudom mennyit érek.
csak mostanában elhinni nem tudom..."
Elhihetnéd, hogy sokat érsz. Ez nem pitizés a részemrõl néhány jó szóért, hanem ez az igazság.
Sajnálom, hogy úgysem hiszed el, és azt is, hogy talán nekem is közöm van ahhoz, hogy magad alatt vagy!"
bri***

"Halál édes vagy..."
netúlozzunk :)

"Nem is értem hogy lehet egy ilyen aranyos, szimpatikus pasit nem szeretni!!!
... legszivesebben jelentkeznék Nálad tündérnek."
Erika
- hát látod...ígynemlehet... :)

":-) Csak köszönöm, hogy olvashattalak. "...és mégis próbálom folytatni, hátha, hátha elindul valami, hátha lesz végre értelem benne, hátha elmesélhetek valamit, ami talán neked is fontos lenne. annyira kellene tudni hogy van miért itt ülni most is, ez a remény tart itt..." Tartson is, mert lebilincselõ olvasmány, ahogyan mondatokká transzformálva keresed a kiutat a csend-álom-gondolat örvénybõl. S talán nincs mindig értelem bennük, sántikálnak a kusza szavak, de tudom, mi van mögöttük. Én meg se próbálom kifejezni, de örömmel olvasom a Te próbálkozásaidat: elmondani az elmondhatatlant. Véletlenül bukkantam Rád, de annál jobban örülök, hogy így történt. Köszönöm. kabi*** "

"Szia:) tök jó fej pali lehetsz:)"
-dehogy vagyok az...

"már megint egy rohadt reklámlevél- gondoltam durcásan magamban, amikor megláttam mit küldtél. aztán, na egye fene, elolvasom. hát, gartulálok. tetszikaz oldal, írtam is rá.
üdv: kavics "

"Ne haragudj meg, hogy levelemmel berontok. Kissé félve letöltöttem az egyik zenéd és meghallgattam. Érdekes a  hangzása, nem tudom miért de tetszett,
Az egész weboldalad figyelemre méltó, és bár semmi közöm hozzá, de miért írsz csúnya szavakat használva. Annyi szépet tettél egy helyre ..... és ott vagy Te mindezek mögött. Én nem tenném.
Legalábbis nem írnám ki. Nem gonoszkodni akarok, de egy mûvészi vénákkal megáldott ember, mint Te is...használd ezt de a hétköznapi õrület beengedése nélkül. "
- azt többen mondták, a véleményem változatlan: szép érzésekhez szép szavak, durva dolgokhoz durva kifejezések. mi ezzel a gond? szerintem egy szarkupacot kakihalomnak hívni felesleges ;) ugye tetszik érteni mire gondolok? :)

"kedves Zoldi   :)
köszi a hírlevelet. 
el kell,h mondjam neked,h én olvasatlanul,csupán a címsorból ítélve , kapásból szoktam törölni a letöltõ oldalakat ajánlgatók leveleit,amibõl naponta többet kapok, de a te leveled vhogy megfogott,nem tudom miért, talán mert nem olyan erõszakos és idétlen és ostoba ,mint általában az ilyenek szoktak..  :)  te információt szolgáltatsz,udvarias vagy és kedves,köszönöm ,h megmutattad,van még ilyen.  :)"
S. Márta

"Hm jól nézel ki éjszárny!:D
Szia
Ancsa"
- azt hiszem ancsa elveszítette a szemüvegét... :)

"szépek nagyon a pillangók és nagyon jók a szovegek vagy mifene :)......jó hogy még vannak ilyen emberkék a világon..:)......szép naposat!!!!!!"
B. Andrea
- izé, köszi, örülök h vannak akik ilyeneket írnak nekem :)

"Naponta több tucat hírlevelet kapok, de eddig ez volt a legjobb:)"
G. Kata

"Tündérek már pedig nincsennek!
Csak éji bogarak, akit nagyot koppannak, amikor jól képen nyomják õket. De a remény hal meg utoljára."
Eszter
-így van talán, én meg is kaptam a pofámra...

"Szia!Nem tudom.,h.ki vagy,és,h. honnan ismersz engem,ugy "jöttél"
,mint egy égböl pottyant áldás:)"
S. Gabi

igazából nem is tudom volt-e értelme idemásolni ezt a néhány levélrészletet...
ha nagy baj, leszedjük :)
mindenesetre mkinek köszönöma  kedves szavakat, azoknak is, akiktõl most itt nem idéztem.

mostanában nagyon sokszor eszembe jut egy vers, tavaly, vagy tavalyelõtt írtam, elgondolkoztam pillangófotózás közben... felteszem ide is...

            
 
hónapok múltak el megint. elsorvadnak a gondolatok az ürességben ahol értelmet keresek az írásnak, az életnek, aztán már bárminek. próbállak látni itt is, talán, hogy legyen miért, de látsz te engem?
lehetne arcod, ne csak illat legyél az álomban,
egy szín, valami áhítat,
ami kísér a zuhanásban, átitat,
és ébredni a zuhanásban, mikor a harmadik kávéig, bár konkrétan már nem emlékszem, de még éreznek az idegek
lepkék a szélben. látod?
húsos szirmokon rezdülõ színfoltok, libbenõ szivárványok,
és alattuk valahol én, égre csodálkozva,
örök hiányba hûlõ
szikrákba feledkezõ mozdulatlan-vén hüllõ.
néha emlékezem, mintha lennék, vagy lettem volna,
és olyan ritka már az álom is,
hogy egyszer egészen elfelejtem majd,
hogyan lehet, és hogy lehet szeretni valakit.

mintha élnék, felébredek és lélegzem estig, akár ember is lehetnék,
pedig nézd, dehogy, csak egy virágot akartam mielõtt továbbfúj a szél.
mint a lepkék.

van hozzá egy csomó kép .itt. 

... frissitve:  ezt az irast inkabb torlom innen. tul szep, tul oszinte, tul huseges gondolatok voltak asszem.