ez egy közös munka - thanks to mesut gezici

néhány kép a ház körülről...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•  

joomlamodniyportal.ru

aki igazan ismer, tudja, regota van egy almom. (tobb is, de most legyen ez...)
egy sajat haz, ahol kurvara nincs a hatamon a szomszed, ahol kicsit van meg valami a regi, igazi vilagbol.
szoval ma, ha minden igaz es isten is ugy akarja, azt hiszem ez az alom valora valt.
itt legelnek ozek az ablak alatt es ha lepek huszat, erdo van es utana ret es nadas.
koszonom, hogy ez igy lehet. tenyleg, aki ismer, tudja mit jelent ez nekem.

tobbeves saramat torlesztve, kicsit rendbetettem az oldalt, mert muszaj volt. a tartalomkezelo rendszer 4 avgy 5 eve nem volt frissitve, a letoltesek, keptar stb nem mukodtek, szal, ideje volt.
az osszes regi zene visszapakolaszasahoz azert meg ido (meg foleg akarat) kell...
megujult a kinezete is az oldalnak, kibovult par uj funkcioval, pl facebook-kal is lehet hozzaszolni, regisztralni, bejelentkezni, uj lett a hirlevelkezelo rendszer is (tessek is feliratkozni a hirlevelre), szoval talan szebb, jobb meg hasonlovak lett.
a velemenyeket nyugodtan kommenteljetek ide, ha valami hibat/bugot/gebaszt talaltok azt is legyszi.
es kuldjetek sort, abbol sohasem eleg :]

néha eltölt valami - a helyzethez, helyzetemhez képest - indokolatlan béke. pillanatnyi szépségbe belefeledkezni, hinni, hogy lehet jó is. kicsit mintha lenne isten és a dolgok akár alakulhatnak úgy is, mintha minden rendben lenne. halak csobbanó játéka, hûvösen suhanó szépség, rácsodálkozni egy egy gyönyörû nõ mosolyára és belefeledkezni, hideg õszben éjszaka langyos szélben állsz. apróságokon múlik, hogy átfoduljon a világod életbe. talán egy ima kellene...
ha játszhatnál, mondjuk teremtést, mit változtatnál? és melyik változás lenne olyan, hogy nem csinálnád vissza soha, mert nem törölne olyat belõled, amirõl érzed, hogy mégis kell, lenne amit tudnál igazán élni?
persze, lehet, hogy te nem csináltál hülyeségeket. lehet, hogy te észszerû döntések vonalaiban élted az életed, ha nem tudod milyen a semmibe ugrani a pillanatnyi lebegésért, az érzésért, ahogy zuhanás közben széttárt karjaid alá feszül a szél és pillanatokra felemel, mintha repülnél. nekem kell ez. nekem kell ami a repülésbõl nekem jutott, nekem kell a remény, hogy hogy egyszer a zuhanás vége repülés lehet, és nem akarom tudni a gravitációt, amíg nem muszáj. másodpercek. ezek vannak a vége elõtt. talán egy ima, egy újabb pillanatért.

kurva sokat gondolkozom azon, hogy én baszom e el a dolgokat. hogy tényleg rajtam múlik e ez a pusztulas körben, az életemben, a munkahelyemben, a zenében, bármiben... aki a végeredményt látja, nyilván azt hiszi, én kapásból gondolom, hogy más a hibás. igazából nem. mármint nem kapásból jön ez,
ott kezdõdik, hogy magamat vádolom, újra, aztán újra és újra gondolom az egészet. keresem mit kellett volna másképp tennem, egyáltalán mit tehettem volna másképp.
a többséggel ellentétben, én akarom magamat hibásnak látni, egyszerûen azért, mert ha én basztam el, ha csak rajtam múlik az, ha valami félremegy, akkor tudok változtatni, mert nekem kellene változnom, minden más ok már másoké - oda már nem elég ha én belátom. nem jó ez így, keresem a kiutat, és találok olyat, amit máshogy kellett volna nekem tennem, de milyen dolgok ezek?
nõk tûnnek el, barátok válnak ellenséggé, emberek melletted idegenek lesznek. átbasznak zsinórban egy párszor, a pofádba hazudnak, és amikor megkérdezed jó ez így, ezt így kéne? hát annyi marad meg, hogy neked valami nem tetszett. ez megy, elmondod harmincszor, es amikor mégis újra ugyanugy megy, elkap az ideg és falhoz vágsz valamit. aztán körülötted ez marad; falhoz vágtál valamit. te, az állat.
hibáztál?
persze, nem kell falhoz vágnod, nem kell belefaradva az egészbe engedni az indulatnak, nem old meg semmit.
megbántad?
igen.
számít?
nem.
és gondold végig újra az egészet, vedd bele azt is, hogy a harmincegyedik alkalommal hiba volt kiakadnod. mi a vége? hibáztál, igen, de a te hibád, hogy eljutottál idáig? egyszer eltörik valami az emberben, ha nem harminc után, akkor ötven, vagy száz, nem az sáros aki eddig hajszol? nem mentségkeresés, hiszen tudod, hol hibáztál, de volt kiutad?
egyáltalán számít ez?
kiutálnak, mert megmondod a véleményed, szóvá teszed azt, amit igaszságtalannak érzel. néha keményen, de kimondod. kiutálnak, megtörnek, persze, a te hibád, hogy nem hazudsz inkább szépen,
de most komolyan, nézz körül, nézd meg mi megy körülötted, nézd meg mi megy ebben a szaros, szánalmas országban.
nem kellenének azok az emberek, akik kimondják azt, amit nem jónak éreznek, még ha pont a te önérzeted is sérti éppen? jutottunk volna idáig, ha többen tennénk így?
igen, hibáztam.
nem ott, hogy úgy éreztem, ha valakit barátnak, embernek, értelmesnek, hozzám közel állónak éreztem, azzal õszinte akartam lenni, mert tartottam ennyire, hanem ott,
hogy így, túl a harmincötön, még mindig nem tudom, hogy lehetne ezt úgy, hogy ezt a másik is értse.
hibáztam,
hibázok ott, hogy már nem akarom megváltani a világot, hanem leszarom, veszek egy mély levegõt és nem szólok, mert fáradt vagyok nyilvánvaló dolgokért küzdeni. és nekem, nekünk, mindenkinek aki megérti ez miért nem jó így,
ez kötelességünk lenne.
mert az értelem nem csak átok, nem csak szerencse és nem csak teher, kötelesség is,
nekünk kellene jobbá tenni ezt a világot.

 gondolom van akinek mar feltunt:

nem kerultek fel uj zenek ide mostanaban... ez azert van, mert a zenei dolgok ket reszre lettek valasztva, a magyar szoveggel rendelkezok estvér néven uj oldalt kaptak: http://www.estver.net - az elborultabb, instrumentalis cuccok pedig a dreamsynapse project-hez kerultek virtualisan... http://www.dreamsynapse.com
de igyekszem majd ide is feltenni az uj zeneket, h ez az oldal tovabbra is a gyujtohelye legyen az oruletemnek...
addig is...
 

estvér
dreamsynapse project

oregszem. belefaradtam mar egy csomo faszsagba. meg mindig ugyanazt gondolom arrol, hogy hogyan kellene elni, de mar nem probalom megvaltani a vilagot. nem szolok szinte semmiert, csak lassan egy mogorva ven fassza valok - mert nem szolok mar, de lassan elegem lesz, es marok ha hozzam szolnak. par eve pont ettol feltem, hogy igy valtozok... hulyeseg, mondtak, nem vagy ilyen. dehogynem. nincs kedvem ugyanazokhoz a harcokhoz mindennap, lenne ertelme, megis hiabavalo. ha elmondom egyszer es nem, hat nem, ez lett mas, regen ketszazszor elmondtam, mert fontos. ma egyszer, es ha nem, hat nem mondom, csak keserubb leszek meg egy kicsit. es nem orulok ennek, mert ez kenyszerpalya. potlek es hiany csak, nem eletcel. nem festek, igazabol mar nem irok, valahogy ott van bennem a "megis minek? hat szamitott az eddigi is?" nem , persze elsore nem, pedig tudom, hogy igen, nagyonis igen. az volt az ertelme ami valtozott, abban is aki csak olvasott... a tavolrol kapott koszonomokben, az emberekben akik olvastak, ok tudjak miert, es kicsit en is, akinek paran megirtak mi valtozott tolem bennuk, es halasak voltak erte. de amikor az ember egyedul van, gyakran nem ezt erzi, hanem a hianyt, az uresseget, ahova mastol, masoktol remelt tartalmat. ez a sok hiany megmergez valamit, ugy, ahogy a csalodas hagy maga utan heget. es nem tetszik, de valahogy en is rosszabba es rosszabba faradok. ez a zuhanas. igazabol ez a zuhanas, ahogyan magamat veszitem el. sokszor mar nem tudom, van e meg visszaut, ha elmulik egyszer valakitol, valakiert ez a hiany, repulok-e meg, vagy elmult vegleg reg... en tenyleg tudtam varazsolni, lehozni a csillagokat, volt bennem valami, ami senkiben akit ismerek, es most, igazabol csak felek, hogy azt aki voltam, azt, hogy valaki voltam, az lehetek e meg...? oregszem. meg tudok mosolyogni a hazugsagra, de utana elfordulok es nem keresem: miert? bezarkozom, es zuhanok magamban tovabb. es viszek magammal valamit...

sajnos a letöltések és a képtár behaltak valamiért, amíg nem sikerül helyretenni (úgyis ráférne a felújítás a weblapra, szóvall valószínüleg itt a régin már nem lesznek, de hamarosan indúl az új oldal), a következõ van:
- az újabb zenék a soundcloud lejátszóval vannak felpakolva, ezekbõl letölthetõ elvileg mindegyik zene (download gomb az újabbaknál, kis lefele mutató nyíl a régebbieknél)
- a két verseskötet az elektronikus konyvtarbol ( http://mek.oszk.hu/06500/06520/index.phtml )
- képeket meg helyrerakom sztem nemsokára
bocsi, nem en voltam, valami szervergebasz lesz  :D

 

lucky flaushnak hala ismet helyere kerult nehany dolog :)



masik valtozat:


szöveg:

ellobban a gyertyaláng
szétszalad a sötétség
talán ennyi volt a halál
mennem kell de érints még

talán visszahúzna egy érintés

izzó tûzben ûz az éj
drogot lüktetnek az erek
sûrû álomba dobban a vér
szívem lázban õrzi fényedet

játszik az élet felemel téged
és elengedha az eget majdnem eléred
kis villanásban az álmaid adja
és zuhanni hagyja aki kapja az marja

az álmodban húz egy végtelen örvény
hogy higyjél magadban az lesz a törvény
és az a nõ aki veled ott volt
a lelkedben lesz a lyukon a folt

utolsó látomás ez vagy ma
ujjaid sírnak ujjaimhoz bújva
mire eltûnsz én már nem létezem
csak csókjaidra emlékezem

csillagok közé vágyom
hiába ezt úgysem értenéd
megállnék égben örök határon
és érted üvöltenék

húzz vissza légy érintés

izzó tûzben ûzött az éj
érted lüktettek az erek
nehéz álomba hûlt a vér
nem felejtettem fényedet

hiszek a bölcsességben
ahol nem hús a test
ahol a gondolat estet ölt
és holdfényszín lesz tõle az est

testbõl estbe érek
ez a ma látomása
szomorú vagyok, élek
de túl nagy már az ára

ez vagyok, és így:
test és est haldokló keveréke
elpusztulok hajnalig
messzirõl vonz a béke

most még füst jár át
súlyát veszítve lebeg a test
párás ajkával csókol éjszakába
majd halálba az est

csillagok közé vágyom
hiába ezt úgysem értenéd
megállnék égben örök határon
és érted üvöltenék

utolsó látomás ez vagy ma
ujjaid sírnak ujjaimhoz bújva
mire eltûnsz én már nem létezem
csak csókjaidra emlékezem

füst jár át
súlyát veszíti lebegve a test
párapuha ujjaival
tapintja formálja az est

emlékszavak csaponganak
gondolkozom ahogy soha nem szaladt
még tûzálomban fohász
elmeregény gondolat

vers tûnõ tûnõdõ beszéd lesz ma
sötétben keresõ kéz õszinte ima
ahogy tompa dobbanásban az izzó vér
repíti istent a testben szerteszét