éjszaka, éjszaka

Írta: éjszárny zöldi
imádom a balatont. minden éjjel újra és újra megérint a nagy víz párázó varázsa. hûvös bársonnyal borít az ég, halnász csobog a partszéli köveken, mögöttem-fölöttem-körben sohasem alvó madarak csivitelésével átszõtt éjszakává kristályosodott a harmatos erdõ. a hold lassú, örök útja a lágy hullámok hátán, messzirõl morajló villanásokban isten gondolatai a láthatatlan felhõkben. nem esik, elõttem ezüstszikrák a csillagok. talán fázom, a belsõ tenger együtt ring a nagy vízzel. emlékszem, ahogy együtt úsztunk a sötétben. késõbb a langy vízben átölelve érzem nedves bõröd illatát, ujjaim, szám boldog érintéssel fedez fel újra és mindig emlékezik. mint az esõ illata, hangulatokban élek. álmodom. éjszakák egymásba égve. vihar jön. kiszáradunk. én újra álmodom. de talán már nem hiszem.