fekszem ébren az ágyon
látod hiába várom
hogy elringasson az álom
és elhoz nekem az éjszaka
lüktet minden csillaga
szûnik lassan a fájdalom
szárnyak élednek vállamon
kék füst száll átölel
mégsem nélküled alszom el

éjszaka álmom ég
rámnézel mintha értenéd
vagy megint újra élek én
úgy ölelsz mintha értenél
hajadban az ég ma oylan kék
hogy elhiszed mintha értenéd
vagy megint újra élek én
úgy csókolsz mintha értenél

míg ez a furcsa álom
csak addig élsz
elszakít az ébredés

te vagy nekem az éjszaka
tûz lesz minden csillaga
hûvös szél lesz átkarol
eltûnik végleg a fájdalom
úszom veled a bársony égen
és olyan mély és oylan kék
hogy elnémít ez a repülés
mert oylan mély mert oylan szép
kék füst száll átölel
mégsem nélküled alszom el