éjszárny zöldi, azaz bán andrás versei

Bán András (éjszárny zöldi) - álmatlanul (zene is)

Írta: éjszárny zöldi

fekszem a csendben, múlik az éj
elkerül engem az álom
sodrok egyet úgyis mindegy
már úgyis hiába várom

sárga lánggal éled a füst
fájni kezd az éjszaka
elmondanám én bárkinek
ha megölelne, ha hallana

miért kereslek, mi ez a szar
miért vagy minden bennem
ha igazi vagy hát segíts már
mondd meg mit kell tennem

bennem vagy és alaktalan
mégis nagyon mélyen
valami vágy amit nem ismerek
mégis el kell érnem

emlékeim sincsenek
mégis hozzád tartozom
és a bizonytalan õrületben
idegronccsá változom

remegõ kézzel próbáltam
egy új álomba sodorni
a földre hulló morzsákban
örökre eltûnt valami

nehéz csendben kék a füst
keserû hamu a számban
adj valamit ami élni hagy
már ígyis túl sokat vártam

adj valamit még hinni kell
adj valamit, mert fázom
adj valamit ha vagy istenem
nagyon kell ez az álom

örök ködben az õrületben
végleg magamba zárva
üvöltök egyre a ketrecemben
adj valamit adj valamit

kiégve és álmatlanul vergõdöm
mondd miért lett ez a sorsom
ha nem ismerlek, ha nem talállak
miért csak melletted lehetnék otthon

fáj a semmi és hiányzol
egymásban részek vagyunk, én érzem
végtelen örvényekben születünk újra
aztán eltévedünk a térben

távoli álmokban talán emlékszem
hogy milyenek voltunk egészben
és hinni akarom egészen
hogy van valami értelme ennek az egésznek