az utolsó tündér a belsõ csendben
fáradt mosoly-holdsugár
álmaid nyílnak a végtelenben
átléped világok kapuját
éjsötét szárnyakon utazol
nem kísér senki az utadon
nem gondol senki nem vigyáz rád
mélybõl mélyre mélybe szállsz
kristálykönnyek az éjszakában
izzó bilincs a szíveden
vergõdsz sorsod viharában
nem segít neked senki sem
az utolsó tündér a belsõ csendben
képzeleted árnyai
gondolatok keserû méze
emlékek húzzák szárnyait
magány ölel fájdalom
áttüzel minden álmodon
nem bírod már egyedül
egyre mélyebbre menekülsz
félelem úszik a vérben
elmúlni valami térben
semmi hagyhat ébren
álom élet
átfordul bennem a csend
emlékek valami megjelent
görcsbe rándul az életem
ahogy haldoklik az éjjelem
álom élet
már félek már félek
elfáradtam már múlok el
már senki el nem érhet
az utolsó tündér a belsõ csendben
az utolsó cseppnyi holdsugár
már nem mozdul
már mindent ért
és valami mássá fordul át