-emlékek és gondolatok egy távolodó álom örvényeiben-

 fények égnek az életemben
félõrültek az álmok
nem szûnnek a problémák
talán tényleg hiába várok

úszom a fényben
a végtelen éjben
lüktetnek az évek
örvényekben gondolom át
ha élek mennyit érek

levetett ruhák  csak az elmúlt képek
csupa izzás volt a mámor
ha igaz a szó én annyit érek
amennyit felszívtam a mából

belõtt álmok egy izzó szálon
csupatûz sûrû éjszaka
édes füst ahogy átölel
ahogy úgy mozdul mintha hallana

vallana néma titkokat
ahogy menekülne már a mából
rettegve nézi a végtelent
ahogy elhalna valahol távol

csillagok cseppek részletek
pillanatszikrák életek
merüljél mélyre lélegezz

az ébredéseid is álmok voltak
hogy megérinthessél engem
lüktetés ahogy magadba  zártál
sikolt a csend most bennem

testek tolnak végtelen sorban
rádnehezedett a város
zárkózz magadba végtelen
álom amiben szállok

keresném az éjszakát
ölelném mintha lennél
és széttépném az életem
mert már nincs nehezebb ennél

néma szálak a láthatatlan
kín ami ott van a holnapomban
mégis szállnék
a gomba a por a bélyeg
az álom amikor tépek
meg az örök fû az mindig ott van
szállnék