farkas-álom

… mintha lépteket hallott volna az esõcseppek egyhangú koppanásai között… félálomban emelte fejét:
- Gyönyörúségem jön – gondolta és elmosolyodott.
Az egyre mélyülõ éjszakában álmába vezettek a léptek.
Ült csendben a csendben, várt…
aztán mintha Gyönyörûségemet látta volna közeledni… harmatos-vizes fûszálak csiklandozták a talpát… furcsán közeli, mély villanásokban oldódtak a zavart pillanatok… már az ölében érezte teste bársonyát… ringatóztak a hófelhõk alatt, nagy nyári pelyhek között…egyszerûen csak jó… 
a farkas kinyitotta a szemét.
csillagok között zuhant a semmibe. egy fénycsepp sokkal ragyogóbb volt, mint a többi.
a mi csillagunk - gondolta.
tudom miért éltem, tudom mi a szerelem, és annyi szép pillanatot
kaptam. köszönöm - mormolta.
és nyugodtan zuhant tovább, tiszta szívvel, ahogy csak a szabad farkasok
tudnak a mesékben...